Kötődés
– A gondozó és a csecsemő között létrejövő érzelmi kapcsolatot kötődésnek nevezik. A túlélés és a biztonság ösztönös és biológiai köteléke (Bowlby, 1969/1973; Bretherton, 1992; Granqvist, 2021; Stupica, 2019).
Szorongó/ambivalens kötődés – Nehézségek az egyensúly kezelésében a szeretet és odaadás egészséges kapcsolati kifejezésére, intenzív szexuális vonzalomra és polarizáló érzelmekre egy kapcsolatban (Ainsworth et al., 1978; Hazan és Shaver, 1987). A szorongó/ambivalens egyének negatív önértékeléssel rendelkeznek, miközben pozitívan tekintenek másokra. Az inkonzisztens szülői nevelés és a gyermek szükségleteire való inkonzisztens válaszadás a szorongó/ambivalens kötődési stílus kialakulásához kapcsolódik (Grady et al., 2021).
Elkerülő kötődés – Olyan kötődési minta, amely a kapcsolatok érzelmi reakcióinak kezelésével kapcsolatos nehézségekben, a sebezhetőség kifejezésével kapcsolatos ellenállásban és a kapcsolat biztonságának bizonytalanságában tükröződik (Ainsworth et al., 1978; Hazan és Shaver, 1987)., tehát elkerüli az érzelmi kapcsolódást. A túlzott kontrollt, elhanyagolást vagy nem reagálást tükröző tekintélyelvű szülői stílusok az elkerülő kötődéshez kapcsolódnak (Kılıçkaya et al., 2023).
Szervezetlen kötődés – A szorongó és elkerülő magatartások váltakozásával jellemezhető kötődési minta akkor jelenik meg, amikor a trauma és a veszteség arra készteti a gyereket, hogy vigaszt keressenek a szorongást okozó kötődési személytől, miközben a fájdalom forrásától elhatárolódnak is (Johnson, 2019). A tekintélyelvű szülői stílus, amely a gyermek félelmeire vagy érzelmi szorongásaira való reagálás következetlenségét tükrözi, valamint az ellenőrzés iránti magas igényeket, ahol a szülő a szorongás, a fájdalom és a megnyugvás forrása egyben, a rendezetlen kötődés ezen formájához vezet a gyerekekben.
Biztonságos kötődés – stabilként és megbízhatóként kifejezett kapcsolatok, amelyek egészséges egyensúlyt mutatnak az önellátásban és a kapcsolat iránti igényben, valamint hatékony konfliktusmegoldást és kommunikációt tartalmaznak (Ainsworth és mtsai, 1978; Hazan és Shaver, 1987). A melegséget, határozott irányvonalat, empátiát és következetességet magában foglaló szülői stílus korrelál a biztonságos kötődés kialakításával (Kılıçkaya et al., 2023). A tekintélyes és megengedő szülői stílusok a biztonságos kötődéshez kapcsolódnak, mivel a gyermek szükségleteire való reagálást és odafigyelést jellemzik.
Nevelési stílusok:
Mérvadó szülői stílus – A szülői nevelést a melegség és a reagálás jellemzi, a szülők szeretettel, kölcsönöséggel és támogatással fordulnak gyermekeikhez, miközben felfedezik és segítik érdeklődési köreiket (Doinita és Maria, 2015). Az együttműködést és az előre meghatározott elvárásokat a teljesítmény, a viselkedés és a konfliktusok megoldása érdekében teszik.
Tekintélyelvű szülői stílus – A tekintélyelvű szülők magas érettségi követelményeket támasztanak gyermekeikkel szemben, így a helytelen viselkedés iránti intolerancia jellemzi. Szigorúak, engedelmességet követelnek, és ha kell érvényesítik tekintélyüket, szabályokon keresztül közvetítik elvárásaikat, gyakran anélkül, hogy elmagyaráznák gyermekeiknek a szabályok mögött meghúzódó indokokat (Doinita & Maria, 2015).
Megengedő szülői nevelés – A megengedő szülők általában nagy érzékenységet és figyelmet mutatnak a gyermek szükségletei iránt, azonban túlzott engedékenységet tanúsítanak a gyermekeik érettségével és a helytelen viselkedés toleranciájával kapcsolatos elvárásaikban. A szocializáció tanítása során kevés ellenőrzési és rendtartási módszer létezik a gyerekek számára (Doinita & Maria, 2015).
A cPTSD tünetei:
érzelmi érzéketlenség, közeli kapcsolatokkal szembeni félelem és zavar, saját énkép torzulása, a figyelem és koncentráció zavara, traumára való visszaemlékezés (flashbacks), öngyilkos gondolatok, testi reakciók a traumára, disszociáció, amnézia.
Az összetett traumának kitett gyermekek károsodásának területei Click to access complex-trauma-in-children.pdf
Gyerekkorban:
I. Kötődés
Problémák a határokkal
Bizalmatlanság és gyanakvás
Társadalmi elkülönülés/ szociális izoláció
Interperszonális nehézségek
Nehéz ráhangolódni mások érzelmi állapotaira
Mások perspektívájának felvételének nehézségei
II. Biológia
Szenzomotoros fejlődési problémák
Fájdalomcsillapítási problémák
Problémák a koordinációval, az egyensúlyozással, a test tónusával
Szomatizálás
Fokozott egészségügyi problémák széles körben (pl. kismedencei fájdalom, asztma, bőrproblémák, autoimmun betegségek, pszeudo rohamok)
III. Érzelemszabályozás /Impulzuskontrol
Nehézségek az érzelmi önszabályozásban
Nehéz az érzések címkézése és kifejezése
A belső állapotok megismerésének és leírásának problémái
Nehézségek a szükségletek, vágyak és kívánságok kommunikációjában
IV. Disszociáció
Különleges változások a tudatállapotokban
Amnézia
Deperszonalizáció és derealizáció
Két vagy több különálló tudatállapot
Csökkent emlékezés az állapotalapú eseményekhez
V. Viselkedéskontroll
Az impulzusok gyenge kontrollja
Önpusztító viselkedés / destrukció
Agresszió másokkal szemben
Kóros önnyugtató viselkedések
Alvászavarok
Étkezési zavarok
A szerrel való visszaélés/ szer-abúzus
Túlzott megfelelés
Opponáló viselkedés
Nehézségek a szabályok megértésében és betartásában
A trauma újrajátszása viselkedésben vagy játékban (pl. szexuális, agresszív)
VI. Kognició
Figyelemszabályozási és végrehajtói működési nehézségek
A tartós kíváncsiság hiánya
Problémák az újszerű információk feldolgozásában
Problémák a feladatokra való összpontosítással és azok elvégzésével
Problémák a tárgyállandósággal
Nehézségek a tervezésben és előrelátásban
A felelősség megértésének problémái
Tanulási nehézségek
Problémák a nyelvi fejlődéssel
Problémák az időben és térben való tájékozódásban
VII. Én-fogalom
A folyamatos, kiszámítható önérzet hiánya
Töredezett és/vagy szakadozott önéletrajzi narratíva
Az én negatív belső működési modellje
Az elkülönültség gyenge érzése
A testkép zavarai
Alacsony önbecsülés, önértékelés
Túlzott szégyen és bűntudat
Felnőttkorban:
A C-PTSD-ben szenvedő felnőttek időnként elhúzódó interperszonális traumatizációt tapasztaltak gyermekkoruktól kezdve, nem pedig felnőttkorukban. Mivel a fizikai és érzelmi fájdalmat vagy elhanyagolást gyakran okozták olyan kötődésű személyek, mint a gondozók vagy testvérek, így az egyénekben olyan érzés alakulhat ki, hogy alapvetően hibásak, és hogy másokra nem lehet számítani.
Változások az érzelemszabályozásban, beleértve az olyan élményeket, mint a tartós dysphoria, a krónikus öngyilkosság, az önsértés, a robbanásszerű, változékony vagy rendkívül gátolt harag, és a változékony, kényszeres vagy rendkívül gátolt szexualitás.
Változékony tudatállapotok, mint például az amnézia vagy a traumás eseményekre való emlékezet kiesések, a disszociáció epizódok, a deperszonalizáció/derealizáció és az élmények újraélése (akár a flashback, akár rágódás formájában).
Változások az én észlelésében, például a tehetetlenség vagy a kezdeményezés bénultságának észlelése, fokozott szégyen, a bűntudat és az önvád érzése, a beszennyezettség vagy a megbélyegzés érzése, valamint a más emberi lényektől való teljesen különbözőség érzése (beleértve a különlegesség érzését, a teljes egyedüllét érzését, azt a hitet, hogy senki sem érthet meg, vagy a dehumanizált identitás megélését).
Változatos percepció az elkövetőkkel kapcsolatban, mint például az elkövetőről való rumináció (beleértve a bosszúval vagy épp belátásáról való foglaltságot, fantáziálást), a teljes hatalom irreális tulajdonítása az elkövetőnek, idealizálás, paradox hála vagy az elkövetővel fennálló különleges, természetfeletti kapcsolat érzése vagy az elkövető hitrendszerének vagy racionalizálásának elfogadása.
Módosultnak a kapcsolati viszonyulások, mint például az elszigeteltség és az elzárkózás, az intim kapcsolatok megszakadása, ismételt megmentő keresése, tartós bizalmatlanság és a kapcsolatokban megélt határtartás, önvédelem ismétlődő kudarcai.
Megváltozott jelentésrendszerek, mint például a tartós hit elvesztése, a reménytelenség és a kétségbeesés érzése.
Én, a páciens 